Hát igen, legutóbb amikor befejeztem a blogot arra jutottam, hogy hetente kéne írnom valamit, és láss csodát mi lett belőle… Annyi minden történik, hogy egyszerűen lehetetlenség lenne mindent leírni, pláni időt szakítani arra, hogy mindent veletek is megosszak, így egy kicsit rövidített verzióban egy-két fontosabb esemény, az elmúlt egy hónapból:

Szóval a talán a legnagyobb élmény az a Karib tengerhez kötődik, hiszen hova máshova mennénk az egyetemmel kirándulni. Szóval voltunk a Bocas del Toro-nál, ahol különböző szigeteken és strandokon töltöttünk el 3 napot. Az oda út elég vicces volt, mert bár tényleg nincs közel, ha egyenesen odamegy az ember, nagyjából 9-10 óra busszal. Ezt nekünk 15 óra alatt sikerült megtenni, mert miért ne álltunk volna meg minden bokornál 45 percre csak úgy random. A busz kényelmetlen volt és hideg, fáztam a kabátomban, úgy hogy nem vágytam másra, csak legyen már vége. Aztán megérkeztünk egy kis városba, ahonnan kis motorcsónakokkal vittek át minket az Isla Colon-ra, ahol a szállásunk volt. Húúú, az a hely, pont ahogy elképzeled a karibot. Este elmentünk sétálni a kis városban, majd rumoztunk a szobában, később pedig benéztünk egy szórakozóhelyre is, ahol találkoztam Piával (német lány aki fél évet tölt Panamában utazgatva), és együtt buliztunk a tenger felett. Na az az érzés, amikor lenézel, és a deszkák között a tengert látod valami felejthetetlen. Aztán másnap elindultak a csapatversenyek, és én a zöld csapat aktív tagjaként játszottam talicskát a homokban, ami azért elég fárasztó volt, és még nyerni sem sikerült. Valamelyik nap még delfineket is láttunk, nem is egyet. Mindenképpen vissza szeretnék menni oda, csak hát pénz kérdése az egész, de valószínű lesz még rá alkalom.

Elkezdtem megismerni más cserediákokat is, de főleg németek vannak, meg 1-2 olasz de tök jófejek, és csupán 5 év a korkülönbség. Elmentünk egyszer a Multiplázába (az itt a legmenőbb hely), és bekövetkezett az, amitől egész életemben féltem. Az olaszok megpróbáltak szervezkedni, a németek meg késtek. Én voltam az első aki megérkeztem fél óra késéssel, a többiek meg szépen sorjában, a legvégén meg a németek. Néha úgy érzem, egy másik univerzumba kerültem, de azért jó volt velük tölteni egy délutánt, sokat beszélgettünk a tapasztalatokról, és persze teletömtük magunk gyorskajával. A végén még a Cinta Costerára is eljutottunk.

Szervezett egy német estet az AFS, mert a legtöbb ember ide onnan érkezik, bár főleg önkéntes munkára. Már írtam korábban a nagyon király AFS irodáról, ami azt hiszem erre rátett még egy lapáttal, ugyanis addig nem tudtam, hogy van egy hátsó kertjük, ahol lehet ilyen összejöveteleket tartani, meg hoztak kis hordós sört, amiből lelkesen csapoltak, sokan pedig csináltak valami sütit vagy más finomságot, úgyhogy tényleg nagyon jó volt az egész. Találkoztam egy önkéntes sráccal, aki Ausztriában volt cserediák, és mondta, hogy járt Magyarországon. Még egy pár szót is tudott, így aztán könnyen megegyeztünk, hogy a lángos és a gulyás a világ legjobb ételei. Az egészben az volt a legviccesebb, amikor mesélte, hogy 4 napot töltött Budapesten, és az első napon, amikor jegyet akart venni a metróban megfordult, és egy hatalmas AFS felirattal találkozott. A felirat egy pólón volt, gazdája pedig Ede András néven vált ismerté. Eddig még ok a dolog, vannak véletlenek. De amitől tényleg fejre álltam, az az volt, mikor mondta, hogy esténként a Pál utcába egy Bar-bár nevű helyre járt le inni. Azt hiszem ő is meglepődött azon, amikor elmeséltem neki, hogy mi is volt az a hely. Ennek örömére összebeszéltünk a többiekkel, hogy kéne csinálni valami jó kis programot, ha már így együtt vagyunk. Az egyik önkéntes srác közel lakott, és felajánlotta a lakását bulizás céljára. Szóval vettünk rumot meg kólát, és hajrá party hard! Hajnalig ott voltunk, csináltunk vodkás-rumos-narancsleves jégkását a blender segítségével, de természetesen az általam karitatív célokra felajánlott pálinka sem veszett kárba.

Néhány hete beszéltem Irinával (itteni körzetelnök), aki egyébként építész, hogy nagyon szeretnék megnézni egy felhőkarcolót belülről, a legjobb egy Penthouse lenne. Mondta, hogy most épp kettőn is dolgozik, úgyhogy szívesen elvisz. Néhány napja el is mentünk, először a 36. emeletre, a helyi Hard Rock Hotel egyik tulajának készülő lakásába. Sajnos szakad az eső, így nem nagyon lehetett kilátni, de lenyűgöző volt a látvány még így is. A lakás egyébként egy felhőkarcoló teljes szintjét elfoglalja, így szerintem 3-400 négyzetméter körül lehet az alapterülete, és tényleg bitang nagy. Aztán Irina elhívott ebédelni, és tök jó currys csirkét ettem, ami azért is volt vicces, mert pont a napokban szerettem volna indiait csinálni. Kérdezte, hogy van-e kedvem vele menni egy másik helyre, így kötöttünk ki egy 38. emeleti lakásban, ami ráadásul 2 szintes. Na ez aztán a luxus, ha sok pénzem lesz biztosan beruházok egy ilyenbe, de ahhoz előbb milliomosnak kell lennem, méghozzá dollárban.

És végül még egy sztori, ami inkább csak vicces. Elég népszerűek itt a Smoothie-k, hiszen a jeges gyümölcsös ital igen csak frissítőleg hat a 35 fokban. Így egy pár napja el is mentünk az egyik barátommal inni egyet, ahol találtunk RedBullos kivitelben is. Redbull, banán, eper, narancs, jégkocka, blender. Valahogy így nézett ki, de nagyon finom volt.

Ennyi jutott most így eszembe, nem ígérek semmit, majd jelentkezem;)