Na jó, azért annyira nem szörnyű a helyzet, és bár több mint 2 hónapja írtam utoljára, éppen ugyan olyan furán érzem magam mint legutóbb, annyi különbséggel, hogy az ágyból is tudok netezni (egészen holnapig).

Meg se próbálom leírni, mi minden történt az elmúlt hetekben, hiszen lehetetlen küldetésnek tűník, de úgy gondolom, itt az ideje, hogy megosszak veletek is néhány dolgot, ami mostanában a fejemben jár.

Szóval kezdjük a jóval!
Végre kitaláltam mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Ez azért ekkora hír, mert eddig teljesen kétségbe voltam esve, hogy merre is kéne elindulnom/továbbmennem, de azt hiszem végre rájöttem. Persze itt jön egy kis rossz oldal is, mivel nem tudom még a hogyan-t. Bár a lelkesedés megvan, sajnos az anyagi része még nincs, remélem az is rendeződik néhány évtizeden belül.

Lement a karácsonyi őrület, ami több szempontból is nehéz volt számomra. Egyrészt mert a december 25. előtti közlekedés élményszintje felért egy gyomortükrözésével, és bár utóbbiban még szerencsére nem volt részem, de legalább annak gyorsan vége van. A buszozás, autózás, taxizás csiga tempóra lassult, pedig írtam már a méltán híres 4km 1 óra alatt buszos projectről. Na képzeljétek el ezt ennél is lassabban. 
Alapvetően szeretem a karácsonyt, de 35 fokban valahogy nehéz elképzelni ezt az egészet, nem sokat segített az sem, hogy giccsparádéba csapott át minden. Az utcák, plázák, boltok mind-mind teli voltak aggatva förtelmesebbnél undorítóbb dekorációval, természetesen egy-egy mobilszolgáltató logójával megcímezve.
A fogadócsaládom az USA-ba utazott 20-án így nekem másik család után kellett néznem 10 napra. Utólag kiderült, hogy ez 11, ami miatt volt egy izzadós napom, de talán majd később arról is. Szóval egy magyar család fogadott be. Ők egy közeli városkában laknak, ahová annyira nem is nehéz eljutni mint azt korában gondoltam, bár szerencsére hétköznap reggel nem kellett még sehová mennem innen. Úgyhogy most még itt vagyok, szerencsére egész "európai" környezetben, és élvezem a család hölgy tagjának eszméletlen finom főztjét, ami tényleg olyan mintha otthon lennénk. Ja és van WIFI a házban, így tudok hajnalig macskás videókat nézni. Kicsit olyan, mintha hazamentem volna 11 napra. Magyar ételek, RTL klub, magyar beszéd és szokások. 24-én eldöntöttük, hogy nem lesz fa, mert mindenki lusta volt díszíteni, mondjuk ezen nem kell csodálkozni 35 fokban 85% páratartalomnál. A nappaliban pedig nem lehet bekapcsolni a klímát, mert az igunak (aki egy zöld leguán és ti talán Béla-ként ismeritek) meleg és magas páratartalom kell. Szóval 24-én este átjött magyar srác, akit már ismerek a Tabernából, és együtt kajáltunk eszméletlen finom ételeket és sütiket, mellé pedig lelkesen söröztünk. Kis bonyodalom után megérkezett az -ex-barátnője, akiről még ő sem tudja, hogy most mi van, és éjfél előtt nem sokkal elindultunk egy buliba. Itt karácsonykor megy ám a "fuegos artificiales", így körülbelül úgy nézett ki a város, mintha összekevertük volna a karácsonyt, a szilvesztert és aug. 20-át. Éppen az autópályán mentünk, amikor 23:59-ről ugrott az óra, és akkor kitört a fényháború az út mellett. Házak között mentünk, és egyszerűen mindenhonnan lőttek. Eszméletlen jól nézett ki, ahogy mindenhonnan különböző színeket látunk, és teljesen elfeledtette, hogy karácsony van.
Persze másnap előjött, hogy hiányzik mindenki, hiszen 20 éven keresztül többé kevésbé ugyan az történt karácsonykor. Ilyenkor  a mindenkit tényleg mindenkinek kell érteni, sőt mindennek. A család, barátok mellett egy kicsit még a vizsgaidőszak is hiányzik, bár ezt a mondatot gondolom még megbánom jövőre ugyanekkor. Szóval a nagy hiányérzetben megnéztem az ismertségünket facebook-on néhány barátommal, ami nem biztos, hogy segített, de akkor jó ötletnek tűnt. Igazából nem is tudom, hogy hogyan lehetett volna enyhíteni ezt az érzést, még kevésbé, hogyan tudnám írásos formába önteni, hiszen ezt szerintem csak az értheti, aki volt már ilyen helyzetben, sok 1000 kilométerre a családtól és a barátoktól. Persze van ennek is jó oldala. Megtudtam, hogy mennyi barátomnak hiányzom, akik írtak nekem és gondoltak rám így a távolból is. A facebookos nézelődés alkalmával pedig rengeteg régi emlék és poén jött elő, amin nagyon sokat nevettem. Szóval egy nagyon fura karácsonyon vagyok túl.

Röviden ennyi, majd még jelentkezem,

Jó bulizást holnapra mindenkinek!