Szóval ott hagytam abba, hogy egyetem… Jelentem határozottan elindult, és határozottan érdekesebb, mint az előző félévem, legalább is egyelőre. A tárgyaim eléggé reál irányban vannak (mondjuk mi más lenne biológiánál), így van matek, kémia, biológia és fizika órám, de hogy a humán rész se maradjon ki van még spanyolom is. A spanyolt azért nem értem, mert ugyan én nem beszélek tökéletesen, de a csoporttársaim panamaiak. Bár ugye a kis indiánok annyira nem beszélnek, szóval lehet, hogy miattuk, mindenesetre érdekes. Az óráim kb. 50-50%-ban elmélet és labor. Bár még csak a laborismertetők voltak, nagyon izgalmasan hangzik a fehér köpeny és a védőszemüveg, de majd meglátjuk mi lesz a gyakorlatban, én már nagyon várom. Elég érdekes, hogy 4 különböző épületben tartják az órákat. Van egy a biológia labornak, egy a kémia és fizika labornak, egy az elméletnek és természetesen a spanyol tanszék is külön van. Szerencsére ezek viszonylag egymás mellett vannak a campuson, 5 perc futással bárhova (tesztelve). Persze második nap reggel sikerült kapásból egy másik csoport matekjára beülni, ami azért vicces, mert nekünk is az lett volna, csak az tűnt fel, hogy a professzor arról beszél, hogy duplaóránk lesz. Akkor elkértem a mellettem ülő lány órarendjét, és konstatáltam, hogy majdnem egyezik az enyémmel.  De nem én voltam az egyetlen, 2 csoporttársam természetesen mellettem ült, és elkezdtek magyarázkodni az óra felénél, hogy köszönjük, de nekünk jelenésünk van most biológián. A félreértés egyébként abból adódott, hogy órarend szerint a 20-as teremben kellett volna lenni. Na most a második emelet legnagyobb számmal rendelkező terme a 19-es számot viseli, és nincs 3., így gondoltuk az előző nap tapasztalatai alapján, bőven lehet, hogy rosszul írták ki. Persze óra után rögtön kiderült, hogy milyen az a panamai logika. A 20-as és 21-es termek hol máshol lennének mint a földszinten? Mindegy megoldottuk. Ami még kicsit érdekes, hogy rengeteg lyukasórám van, amit még ki kell találnom, hogy mivel fogok tölteni, mert tök jó, hogy elmentem ma reggelizni, meg ilyesmik, de mondjuk kedden 3,5 óra szünetben ötletem sincs mit tegyek. Lehet majd elugrom úszni, az úszocucc befér, nem kell aznapra köpeny. Összességében egyébként örülök, hogy visszatért az egyetem, bár tisztában vagyok vele, hogy így még az eddigieknél is gyorsabban fognak telni a napok, de hát ez benne van a pakliban. Na indulok, mert nemsoká kémia előadásom lesz, további szép napot/estét/éjszakát! :)

Hehe, na ilyen az amikor elkezdek offline blogolni, majd egy hónap múlva folytatom…
Szóval több mint 4 hét után összesen annyi változott, hogy alig van energiám. a 100 happydays napi postolása néha akkora eget rengető feladat, hogy inkább nem is erőltetem. Nagyon vicces, hogy néha csak hazamegyek, beteszek valami filmet, és bámulok rá, szerintem utólag a felét sem tudnám visszamondani, de realxálásra pont jó. Nem nagy művészfilmekre kell gondolni, tehát csak ellimonádézom, sorozatok ilyesmik. A bulizás pedig abban merül ki, hogy Jordan rámír (ez a rámír úgy hangzik mintha a neve lenne), hogy szar napja volt igyunk meg egy sört vagy fordítva. Jó nyilván nem egy sör szokott ebből lenni, de ez részletkérdés.
Volt húsvét! Azta, csak úgy cikázom a témák között, hát ilyen ez a popszakma meg a panamai pörgés. Ez az egész itt annyiból állt, hogy a családom lelépett 4 napra, én meg egy fura véletlen félreértés, vagy nem is tudom mi következtében otthonmaradtam, de amire nem számítottam, hogy az összes ismerősöm a strandon süttette a hasát. Erre a drága panamai kormány még rátett egy lapáttal, hogy pénteken az összes bárnak és pub-nak be kellett zárnia, nem lehetett alkoholt venni a boltokban, így amikor este bementem a városba, hogy legalább valakivel találkozzak, tök mindegy, hogy kivel, turistákkal bulizni vagy ilyesmi, egy-két szerelmes páron kívül senki nem volt az utcákon. Mondhatni sokat segítettek ők is abban, hogy ne érezzem egyedül magam. Ja igen, itt a húsvétot csütörtök, péntek, szombat ünneplik, hétfő munkanap rendesen. Szóval este 11-re hazaértem, és nekiálltam főzni, idiótábbnál idiótább zenéket hallgatni, és előkerült valahonnan egy üveg rozé is. Nem tudom kié lehetett… Na így telt a csodás húsvétom, se pálinka se semmi…
Na meg akkor írok még egy kicsit az egyetemről, ahol azért szintén zajlik az élet. Egyrészt a kedvencem, amikor az első 2 órám hajnali 7:50-től 9:25-ig elmarad, de a tanár erről elfelejt szólni, és mehet a kelés 5:30-kor a 7 óra helyett, de nem gáz kibírjuk. A másik nagyon vicces történet, mármint inkább több, de megpróbálom összefoglalni. Szóval érkezett egy sármos, izmos, jóképű európai srác az egyetemre szerény személyemben (ego a maximumon), amit persze a helyi lányok is észrevettek. Magasságom, kiállásom és lábméretem azonnal megtetszett nekik, így rögtön el is kérték a számom jó páran (szerencsére még csak lányok, a politikai korrektség jegyében, ezt nem árt megjegyezni manapság). Így történt, hogy ma reggel megkaptam életem egyik legromantikusabb üzenetét, „sometimes you are a headache but funny i miss you” szöveggel. Németesekenek, oroszosoknak és persze russzinosoknak lefordítva: néha fejfájás vagy, de vicces és hiányzol. Szóval fejfájás vagyok. Ilyen szép bókot europoid még nem kapott szerintem. Amúgy nagyon vicces 1-2 csoporttárs, próbálnak ők is megtanulni magyarul 1-2 szót illetve próbálgatják az angolukat. Az egyik lánynál kimerül abban, hogy „Whats your problem?” ezt biztosan a gettóban tanulhatta… :D

A képeket valamiért most nem engedi felrakni, majd pótolok;)

Na szóval röviden tömören most ennyi, nemsoká megyek haza, de azért az előtt még remélhetőleg írok. Csáó!!!!

Ps. Én ugyan ritkán posztolok, de a jobb oldalon van egy kis blog ajánló, tessék néha azokat csekkolni!
Ott van például Fanni, aki nagyon várja azt a srácot, aki felszedegetné a narancsait, szerintem ez egy megfontolandó ajánlat, akkor TDóri, akinek mindenképpen nézzetek bele a blogjába, hogyha valami tényleg nem mindennapira vágytok, a téma nagyon komoly, de szerencsére Dóri jó blogger, és eszméletlenül jól tudja leírni a dolgokat. Végül, de természetesen nem utolsó sorban Regi, aki Makó után úgy gondolta, Rigában próbál szerencsét egy rövid időre. Jó olvasgatást!