Tratararáááá, eltelt egy hét, és ahogy az már megszokott, újabb bejegyzéssel jelentkezem. Na jó, ez elég gyenge próbálkozás volt így, de arra jöttem rá, hogy mióta nem pánikolok az otthoni dolgokon, sokkal több szabadidőm van, amit hasznosan ki tudok használni.Pár napja értem haza a Karibról, ahová nekem még mindenképp vissza kell mennem. Egyszerűen hangulata van annak a helynek, és ezt bárki elmondhatja, aki bulizott már hajnal 4-ig a tenger felett.

3 és fél napot sikerült ott tölteni, és hogy ne vesszen kárba 1 perc se, igen sűrű programot csináltunk, „piheni” nem volt idő. A legviccesebb talán a szörf oktatás volt, amikor 2 órát szenvedtünk a hullámokon a beszívott kolumbiai szörfoktatóval. Személyes kedvenc pedig a búvárkodás. Hát az valami elmondhatatlan, amikor csak bámultam a korallokat.

A hazaút viszont érdekesre sikeredett. Azt tudni kell, hogy Panama kiváló informatikai adottságainak köszönhetően (szarkazmus1.0), a buszjegyet akár 1 nappal az indulás előtt is meg lehet venni (szarkazmus2.0). Szóval történt, hogy egy délután hazaérve a hajótúráról, lezuhanyoztunk, és elindultunk, hogy megvegyük a másnap esti jegyet. Az iroda sajnos már zárva volt, de sebaj, reggel 8-kor nyitnak, Emilke 8:03-kor érdeklődik a tekintélyes méretű hölgynél, hogy akkor hogy is van ez. Erre jött a megdöbbentő válasz: már csak holnapra van jegy. Gyors leizzadás után eldöntöttük, hogy először elmegyünk David-ba, ami csupán 4 óra busszal, és onnan megpróbálunk felvergődni a fővárosba. Szóval áthajóztunk Almirante-ba, ahonnan a buszok indulnak. Felszálltunk egy chiva-ra, ami mondjuk egy 30 személyes Toyota kisbusz, és az emelkedőket annyira nem bírta, hogy a klímát olyankor ki kellett kapcsolni, hogy gyök 2-vel felszenvedjen velünk. Szóval 4 óra ilyen remek zötykölődés után, melynek részese volt az, hogy a sofőr kedve szerint ment a zsír egyenes szakaszon 5km/h-val, majd a lejtős szerpentinen 80-al, megérkeztünk David-ba. Na ha láttatok már zűlött várost. Jó nem hordom le nagyon, de konkrétan nincs ott semmi a koszon kívül, viszont óránként jár busz PTY-be. Meg is vettük a jegyeket, 50perc maradt még, de 30 perccel indulás előtt meg kell jelenni, és akkor akár korábban is indulhatunk. Hát erre sikerült rákontrázni egy röpke 50 perc késéssel, de legalább nagyon menő buszunk volt. Hogy mit keres egy Irizar PB a világ végén arra nem sikerült rájönnöm. Az út onnan 7 óra volt az 1 órás szünettel együtt, a kijelző szerint 16-17 fokban. A késés miatt probléma volt a jegyekkel, mert kicsit többet adtak el, mint ahányan felszállhattak volna, de az egész komikumát az adta, hogy ezt egy olyan kísérő bácsi próbálta megoldani, aki konkrétan nem tudott beszélni, csak ilyen artikulálatlan nyögéseket adott. Egy élmény volt. Éjjel 2-re érkeztünk meg, pulcsiban és kabátban, de egész gyorsan hazajutottunk a város másik feléről.

Másnap punnyadós napot tartottunk, és este sütöttünk palacsintát, ami szerintem nagyon jól sikerült, de kicsit több lett mint számoltuk, és 3 napig azt ettem reggel/délben/este.

Hát ennyit az izgalmakról, viszlát legközelebb!